Mi történik, akkor amikor egy 31 éves néptáncegyüttes születésnapja és a forradalom és szabadságharc ünnepe, azaz a március 15-e találkozik egy brazíliai magyar közösségben? Egy este, ahol a történelem, a hagyomány és a frissen sült finomságok tökéletesen összekapcsolódnak.
A Dunántúl Néptáncegyüttes és a Jaraguá do Sul-i Magyar Egyesület számára március 15. mindig dupla ünnep. Nemcsak a 1848–49-es magyar szabadságharc és forradalom emléknapja, hanem a Dunántúl Néptáncegyüttes születésnapja is – hiszen pontosan ezen a napon alakultak meg 31 évvel ezelőtt. Ennél jobb alkalom nem is kell arra, hogy a közösség újra összegyűljön.
Idén a brazíliai Jaraguá do Sul-i magyar ház megtelt élettel. Ahogy az emberek sorra érkeztek, gyorsan kialakult az a jól ismert, otthonos hangulat: beszélgetések minden sarokban, ismerős arcok, és az az érzés, hogy itt mindenki egy kicsit „hazajön”.
Az est egyik részeként Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasként én is szerepet kaptam: egy rövid, előadásban meséltem a márciusi ifjakról, a forradalom lendületéről és arról, miért fontos ez az ünnep még ma is – akár több ezer kilométerre Magyarországtól.
De ami igazán életre keltette az estét, az a közös élmény volt. Nem túlzás: együtt sütöttünk lángost és kürtőskalácsot. Lisztes kezek, nevetések, – és közben folyamatosan sültek a finomságok. Az illatok pillanatok alatt betöltötték a teret, és természetesen az elkészült adagok sem maradtak sokáig az asztalon.
Több mint ötvenen gyűltünk össze, ami önmagában is sokat elmond. Ez nemcsak egy esemény volt, hanem egy élő, lélegző közösség találkozása. Egy este, ahol mindenki hozzátett valamit – egy történetet, egy mosolyt.
Ahogy a végére értünk, egy dolog biztos lett: március 15-e miatt még fontosabb ez a hagyomány. 1848. március 15-én Pesten a márciusi ifjak megfogalmazták a 12 pontot, és Petőfi Sándor a Nemzeti Múzeum előtt elszavalta a Nemzeti dalt, ezzel elindítva a forradalmat, amely a szabadság és a nemzeti összetartozás jelképe lett. Itt, több ezer kilométerre Magyarországtól mindez különösen felértékelődik: együtt éljük meg a magyar kultúrát – nevetve, táncolva, miközben a lángos és kürtőskalács illata érződik a levegőben. Március 15-e emlékeztet minket arra, hogy a hagyományaink élnek, és büszkén őrizzük őket.
