A Kolumbiai Magyar Kör körútjának harmadik állomása
A találkozó előtt minden tagot megkértünk, hogy hozzon magával egy személyes magyar tárgyat, emléket. Ezekből készítettünk egy magyar asztalt, majd mindenki elmesélte, hogy miért azt a magyar tárgyat választotta.
Volt, aki krumplis kenyeret hozott, mert neki a kenyér jelenti a kapcsolatot a szülőfölddel. Volt, aki a szülei bőröndjét hozta el, és mutatta meg, hogy mindössze ekkora csomaggal indultak el annak idején Magyarországról, ebbe csomagolva az utolsó pizsamájukat.
De került az asztalra Rubik kocka, magyar kártya, hímzett terítő, paprikapálinka, valamint régi újságok, korabeli cikkek, spanyol-magyar szótár is, amit az érkező menekültek kaptak.
A találkozó elején közösen néztünk meg két rövid kisfilmet a magyar találmányokról, ezután csapatokat alkottak a résztvevők, és megoldották a játékos feladatokat, amit erre az alkalomra állítottam össze.
Minden csapat magyar városnevet választott, így a három csapatunk neve Kalocsa, Szombathely és Sopron lett. Utolsó feladatként magyar ételeket kellett írni a résztvevőknek, a legtöbbet, 17-et a Kalocsa csapatnak sikerült összegyűjtenie. Ízelítő a listájukból: paprikás csirke, lecsó, nokedli, töltött káposzta, palacsinta, vadas, töpörtyű, mákos bejgli.
Utána jóízűen fogyasztottuk el a padlizsánkrémet a frissen sütött krumplis kenyérrel.
