Március 30-án tartotta tavaszi igazgatósági gyűlését a Kanadai Rákóczi Alapítvány. Az eseményen részt vett az igazgatóság tagjai, valamint a magyarországi társszervezet elnöke, Csadi Zoltán is. A gyűlés levezető elnöke Prof. Dr. Diósady Levente volt. A résztvevők az esemény kezdetén kegyelettel megemlékeztek az igazgatóbizottság elhunyt tagjáról, Méder Dánielről.
Az igazgatóság meghallgatta az elnökasszony, Dr. Papp-Aykler Zsuzsa, beszámolóját az elmúlt évről és a jövőbeni tervekről. Az összefoglalóból kiderült, hogy az alapítvány sikeres évet zárt: az elmúlt esztendőben több, mint 160 ezer dollárral támogatta a Kárpát-medencei, valamint a diaszpórában, pontosabban kanadában élő tehetséges magyar fiatalokat, és magyar fiatalokat támogató és felkaroló ifjúsági szervezeteket és intézményeket. Ennek az összegnek a harminc százalékát Kanadában, hetven százalékát pedig a Kárpát-medencében hasznosították a fiatalok támogatására.
A Rákóczi Mozgótábor évről évre száz határon túli fiatalnak nyújt tíz napos táborozást, amely során Magyarország történelmi helyszíneit ismerhetik meg. A program célja a közösségépítés és a nemzeti identitás erősítése. A tábor összköltsége meghaladja a száz ezer dollárt, vagyis egy diák táboroztatása 1000-1200 dollárba kerül, amelyet teljes egészében az Alapítvány finanszíroz. Az alapítvány idén szervezi meg harmincadik alkalommal a Rákóczi Mozgótábort. Még mindig több olyan fiatal érkezik akik sohasem voltak még magyarországon. A jubileum alkalmából a tábor záróhétvégéjén egy konferenciát is rendeznek, amelyen kiemelkedő előadókat hallgathatnak meg a résztvevők, valamint a konferenciára ellátogató régi táborosok. Az alapítvány ezzel is motiválni kívánja a jövő generációit a fejlődésre, több nyelvek tanulását és magyarságtudatuk megerősítését.
A táborba pályázat útján jelentkezhetnek a 15-18 év közötti fiatalok. A kiírást minden év januárjában teszik közzé az alapítvány honlapján, emellett a Rákóczi-család fiataljai személyesen is felkeresik a határon túli magyar intézményeket hogy ismertessék és személyesen elmondják élménybeszámolójukat. A pályázók öt történelmi vagy kulturális téma közül választhatnak, és esszé, videó vagy egyéb kreatív munka formájában nyújthatják be jelentkezésüket. Az elmúlt évek kétszeres túljelentkezése is bizonyítja a program kiemelt fontosságát és szükségességét.
A Rákóczi Alapítvány a tábor után sem engedi el a fiatalok kezét: évente kétszer hirdetnek ösztöndíjpályázatot határon túli egyetemisták vagy szakközépiskola tanulói részére. A több mint másfél évtizede működő program keretében évente 100–120 délvidéki, erdélyi, kárpátaljai és felvidéki fiatal részesül egyenként legfeljebb 500 dolláros támogatásban. Az ülésen az igazgatóbizottság egyhangúlag döntött a program folytatásáról.
A gyűlésen elhangzott, hogy az alapítvány évek óta fenntartja a kárpátaljai étkeztetési programot Ungváron, a Dajka Gábor magyar középiskolában, amelynek köszönhetően naponta 30–50 iskolás gyermek jut meleg ételhez a háború súlytotta országban.
Az alapítvány továbbá Dr. Tömöry Éva emléké nevében $50,000 dollárral támogatta a Torontói Egyetemen (University of Toronto) működő magyar programot. Dr. Tömöry, aki múlt éven hirtelen elhúnyt, évekig tanitotta a magyar nyelvet a programon belül. A magyar program a Széchenyi Társaság felügyeletével folytatódik biztosítva ezzel a kurzus hosszabb távú fennmaradását.
A gyűlés végén három új tagot választottak az igazgatóságba: Magyar Laurát, Méder Zsuzsát és Viszmeg Attilát. A vezetőség hálás szivvel üzeni minden Kanadai és Amerikai adakozónak hogy mennyire nagy hatással van adományuk, támogatásuk a sok fiatalra akik részt vesznek programjainkban. Beszámolónkat zárjuk egy korábbi erdélyi táborozó megható levelével:
„Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek ebben a táborban és felfedezhetek olyan csodálatos városokat, mint például Pécs, Miskolc és Budapest. Rengeteg látványosságot megtekintünk, amiből nehezen tudnék kiemelni bármit is, de a pécsi Cella Septichora különleges volt, valamint a balatoni fürdőzés is örök emlék marad számomra. Leírhatatlan, hogy mennyire hálás vagyok a lehetőségért, hogy itt lehetek a Rákóczi Mozgótáborban, ahol rengeteg barátot szerzeztem és olyan helyekre sikerült eljutnom, ahová másképpen nem lehetett volna lehetőségem. És az már csak hab a tortán, hogy ezeket az élményeket olyan velem egykorú fiatalokkal élhettem át, akikkel egy hajóban evezünk, és mind pontosan tudjuk, hogy mit jelent határon túli magyarnak lenni. Már most tudom, hogy ez a tábor nagyon hiányozni fog, de azt hiszem, sikerült megélnem a pillanatokat, amelyeket örökre a szívembe zártam. Köszönöm szépen az önök támogatását!”
