Kísérletezés. Így lehetne összefoglalni a februári tapasztalataimat mint Peru első KCSP-öszöndíjasa. Mivel ebben az országban nem volt még senki, így minden programmal hozzájárulunk ahhoz, hogy itt kialakuljon valami.
A mentorommal és mentor helyettessel közösen kitaláltuk, hogy próbáljunk meg minden korosztályt megcélozni azzal a céllal, hogy ebből majd a kiküldetés közben illetve a vége felé összeáll valami. Az első ilyen programra a gyerekek lettek megszólítva, méghozzá az igen népszerű Parque de la Pera parkba, amely Lima egyik legnépszerűbb közös tere. Készítettünk színező motívumokat, amelyek természetesen szorosan kötődnek a magyarsághoz (a magyar népmesékből ismert madárka, huszár és népviseletben táncoló figurák).
Emellett vásároltam fontos játékszereket, mint ugrálókötél, labdák (foci, kézi, gumilabda), hullahopp karika, bólyák, kis szivacs labda és célba dobó karika. Az eseményt egy héttel az időpont előtt meghirdettük és 5 gyermek és a szüleik el is jöttek, amely hatalmas boldogsággal töltött el minket, hiszen a kezdeti fázisban minden résztvevő egy visszajelzés a munkánkra.
Az első fecskék rögtön leültek és elkezdtek színezni. Ez engem nagyon megnyugtatott, hiszen innentől kezdve minden nagyon gördülékenyen folytatódott. Majd megérkeztek a többiek is és kezdetét vette az igazi mulatság. A szivacs labdákkal a karikákba kellett betalálni, majd a lányok az ugrálókötél felé vették az irányt, ahol az alap mozdulatot kiválóan elsajátították. Ezt követően krétával rajzoltak ugróiskolát, ahol egytől tízig megtanulták magyarul a számokat. Természetesen a futball is előtérbe került, méghozzá ügyességi játék keretein belül, amelyet megelőzött egy passzolgatásos bemelegítés. Majd a gumilabdával jöhetett a röplabda, ami nyilván érzékenyebb volt, mint egy rendes, így nagy kihívás volt nekik egymáshoz eljuttatni.
Az esemény vége felé pedig megismerkedtek az UNO-val, amelyet a szabályok tisztázása után, ha kicsit kaotikusan is de sikerült elsajátítani. Közben pedig a színeket és a számokat is tanulták magyarul. A zárásra azonban maradt még egy csavar. Ugyanis az egyik lány, aki 5 éves kora óta néptáncol, előjött az ötlettel, hogy akkor a gyerekek tanulják meg az alap lépéseket, s mivel hoztam magammal a hangszórót, így még ezt zenére sikerült csinálni. Ez megkoronázta az egész délelőttöt. Mielőtt pedig mindenki elment volna, oda adtuk a gyerekeknek a jutalmukat, amely egy gyűjtőpont füzet, amelybe a későbbi programokon való részvételt követően kapnak majd matricákat, ezzel emlékezve arra a napra.
Az első igazi közös esemény a lehető legjobban sikerült. Ez pedig megalapozta a későbbi programokat. Láthatóan erre lesz igény a jövőben is, úgyhogy ezt mindenképpen megtartjuk.
