Forradalmi megemlékezés a Marsdeni Magyar Házban.

/ Tobak Zsófia /
tobak.zsofia képe
“Tanítsa meg a magyar gyermeket, elődeit tisztelni kell, Múlt nélkül a magyar mit sem ér, tanítsd, védje Magyar Nemzetét!” Ez a kis részlet a versből amit magam szavalhattam el a Marsdeni Magyar Ház dísztermében, tökéletesen leírja mindazt, amiért kiutaztam a távoli ausztrál magyar közösséghez .
Március 15- i beszéd - Marsden, AusztráliaGyertyák és élő koszorúk március 15. Marsden, AusztráliaKoszorúzás pillanatai a kopjafa tövében. Marsden, AusztráliaAz elhelyezett koszorúk az emléktábla mellett

Mentorom, Dr. Kovács Lőrinc három helyen is egyházi szolgálatot teljesít, így én is azonnal bekapcsolódtam munkájába, segítettem amiben tudtam. Első közös programunk a március 15-i megemlékezés volt.  

Az ünnep a Marsdeni Magyar Házban az istentisztelettel kezdődött. A vírus már itt is megjelent, ezért fontosnak tartottuk tájékoztatni honfitársainkat - a megemlékezésen leginkább az idősebb korosztály vett részt - arról, hogy csak akkor jöjjenek, ha nem érzik betegnek magukat. Méltó módon szerettem volna én is tiszteletem tenni, mert tudtam, hogy nekem inkább Ők - az idősebbek, -  tudnának mesélni a történelemről mintsem én Nekik, hiszen a megemlékezésen megjelent 56'- os résztvevő is.

Sipos Ika - az Ausztrál Magyar Szövetség elnöke - segítségével gyönyörűen feldíszítettük a pódiumot a délelőtti ünnepségre.

A műsor végül hatalmas sikert aratott. Bevezetőt mondott Dr. Kovács Lőrinc, ezt követően Sipos Ernő köszöntőjét hallgattuk meg. Kpt. Somogyi Sándor egy szabadságharcos is tiszteletét tette, majd Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét hallhattuk Tóth Anikó előadásában. Megtekintettük a Zúgjanak a harangok című filmet, Kersaw Zita előadta a Honvéd Főhadnagy című művet, majd Sipos Ika felolvasta Orbán Viktor miniszterelnök úr üzenetét. Az üzenet után megtekintettük a Napsugár Kórus Örökségünk című videófelvételét, majd jómagam is köszöntöttem az egybegyűlteket, elszavaltam versemet. Megemlékezésünk végén Dr. Kovács Lőrinc záró gondolatait hallgattuk meg, majd közösen imádkoztunk.

Sírtunk, nevettünk de ami a legfontosabb, méltó képen megemlékeztünk. Leírhatatlan érzés volt, mikor Sipos Ika a műsor végén odalépett hozzám és felkért arra, hogy idén én koszorúzzam meg az idilli kert végében elhelyezett kopjafát. Soha nem fogom elfelejteni mindazt a sok dicsérő és elismerő szót amit az ott megjelent emberektől kaptam.