Mennyi időt fordítunk rohanó életünkben arra a bensőséges kapcsolatra, amelyben a Jóisten, és mi vagyunk? A Vele töltött időben képesek vagyunk csak és kizárólag Rá figyelni, vagy mellékszereplőként van jelen, elmerülve saját napi tevékenységeinkben? A mindennapi életünkben felismerjük Isten csodatévő cselekedeteit, amit nap mint nap munkálkodik értünk, vagy szerencsének nevezzük ezeket? Ha felismerjük, imáinkban hálát adunk, megköszönjük neki? Mennyire aktív, élő, gyakori a kapcsolatunk? Lelassulunk, elcsendesedünk lelkünkben nagyböjt idején? Hogyan tesszük ezt, milyen változásokat észlelünk magunkon ennek hatására? Mennyire vagyunk képesek berögződött, rossz szokásainkon változtatni? Nyitottak, elég erős lélekkel, elszántak vagyunk ebben? Mennyire és milyen gyakran végzünk szentgyónást, kérünk bűnbocsánatot? Ezeket a kérdéseket járta körbe Károly atya vezetésével a lelkigyakorlaton résztvevő közösség. Az elmélkedés valódiságát, megélését interaktív közlés kísérte, amely nyílt és őszinte beszélgetést, meghitt atmoszférát teremtett.
Irgalom, testvérek, hit, remény, szeretet, alázat, megbocsájtás, feloldozás, feltámadás… a Szentírásból idézett szavak. Kinek, mi a szívének kedves szó a Szentírásból? hangzott el a kérdés Károly atyától. A szavak is elmélkedésre ösztönöztek. A közösség hívei által megnevezett szavak különbözőek voltak, néhány ismétlődött közülük. A közös bennük az a többlet, amely kivétel nélkül pozitív jelentést hordoz. Ez is a krisztusi szeretet igazi megnyilvánulását, és kinyilvánítását bizonyítja. Ezek a szavak és a mögöttük rejlő tartalmak a hozzájuk fűződő gondolatokkal, többször felidéződtek, vissza-visszatértek a nap folyamán spontán baráti beszélgetéseken is, vagyis az elmélkedések tere és ideje nem szabott határokat. Kiterjedt a kávészünetekre, a közös reggelire, vagy éppen az ebédre, és tovább folytatódtak kötetlen formában ezek a tartalmas, értékekkel felruházott eszmecserék.
A keresztúti ájtatosságon felidézték a hívők Krisztus Urunk üdvösséghozó szenvedésének mozzanatait, megilletődött figyelemmel szemlélték, s azért imádkoztak, hogy e szent keresztút gyümölcsei lelkükben is megteremjenek, hiszen a szentségeken, és a liturgikus szertartásokon kívül talán nincs is a hívő lelkek számára hasznosabb ájtatosság, mint a keresztúti imádság.
A szentmisékre lélekben megerősödött, és megerősített hittel érkeztek az elmélkedéseken résztvevő hívők. A lelkigyakorlat elmélkedései, a családias, őszinte hangulatú beszélgetések, vélemény- és eszmecserék középpontjában az Úr és a vele kapcsolatos személyes élmények, történetek, megélt és átélt tapasztalatok álltak. Ez a háromnapos Nagyböjti léleképítő program teljesítette a valódi küldetését: az elcsendesedést és befelé fordulást, önvizsgálatot, bűnbánatot és feloldozást, a közös keresztúti ájtatosságban termett lelki gyümölcsöket.
Őrizzük meg ezt a lelkületet, és várjuk együtt a krisztusi szeret jegyében, a világosság és fényesség eljövetelét, Krisztus Urunk feltámadásának, a húsvét örömünnepét!
