Farsangi meglepetés

Egy kósza gondolattól a megvalósításig

/ Gáspár Roland /
gaspar.roland2022 képe
A nanaimói farsangi rendezvény a kiszebáb égetésen túl egy másik nagy durranást is tartogatott a vendégek számára. Ez az ötlet igencsak lázba hozta a gyerekeket. Ennek megvalósításáról szeretnék most mesélni.
A koreográfia betanulása közbenZajlik az előkészületNanaimói neon pálcika emberkékA táncparkett ördögei az előadás után

A hétvégi iskola aktív szülői és növendékei egy meglepetés fénytánc előadással is készültek a farsangi estére. A hétvégi iskola keretében, az oktatók hétről-hétre igyekeznek változatos ötletekkel készülni a gyerekeknek. Az elmúlt hetekben kicsik és nagyok egy tánckoreográfia betanulásán fáradoztak.

A terv az volt, hogy ezt a táncot a közönség előtt adják elő. Ez persze nem egyszerű feladat. A legtöbb ember – főleg iskolás korban – izgulós, ha felnőttek előtt kell szerepelnie. Ennek a félelemnek a levetkőzésében próbáltam meg segíteni egy csavaros ötlettel. Azzal a javaslattal éltem, hogy a táncot sötétben „mutassák” be. Persze itt nincs vége a történetnek. Sötétben ugyan, de nem láthatatlan módon, hanem pálcika neon emberkéknek öltözve. Ez a meglepetés igazán nagyot szólt! A tökéletes recept: néhány aktív szülő, sok lelkes gyerek és egy használható KCSP-s alapötlet.

Úgy gondolom, egy jó KCSP-ösztöndíjas a fogadóközösségben ott és abban segít, amiben tud. De igazán hasznos munkává az válhat, ha eredeti ötletekkel és addig nem ismert újításokkal színesíti a közösség életét. Olyan kezdeményezésekre gondolok, melyek az ösztöndíj lejárta után és az ösztöndíjas távozása után is fennmaradhatnak. Olyan ötletek ezek, melyek úgymond beépülnek az adott közösség saját hagyományai közé. Bízom benne, hogy ez az ötlet is ilyen lesz.

Ami igaz, az igaz: az érdemi munkában nem vettem részt. A gyerekek nyitottsága és a lelkes szülők figyelme és ideje kellett ahhoz, hogy egy ilyen kis produkciót létrehozzanak. Arról nem is beszélve, hogy a farsangi buli közepén, csak az előkészület majdnem egy órát vett igénybe. Több mint 200 neon rudacska, kilométernyi cellux és végtelen türelem kellett hozzá. Persze a végeredmény nem lett tökéletes, de nem is az volt a cél. Az igazi lényeget az egyik résztvevő lurkó szabadon idézett szavaival tudnám visszaadni: „Jól éreztem magam, a fénytánc nagyon cool volt!” Remélhetőleg az összes résztvevő és a nézők számára is kellemes emlék marad!