Első hetem Sao Paulóban

/ Darabos Eszter /
darabos.eszter képe
Meleg van télen, plusz forraltbor jégkockával. A gyümölcsöknek más a színe és persze az íze. A fűszerek neve teljesen ismeretlen. Egy nagy adag kultúrsokk. Luxus és szegénység csak egy sarokra egymástól. Hatalmas város. Az agglomerációt is számítva több, mint 20 millió ember él Sao Paulóban. Van egy ház is, a Magyar Ház. Az ember belép és mosolyog. Hogy miért? Mert jó érzés ott lenni.

30 óra utazás után megérkeztünk Fekete Péterrel Sao Paulóba. Az első napokban mentorunk, Andrea de Jármy Derani vett szárnyai alá. Fogadott a reptéren, megmutatta a környéket, a Magyar Házat, bemutatott az itteni magyaroknak, segített minket mindenben. Június 16-án a harmadik brazil ösztöndíjas, Kenéz Dóra vezetésével megnézhettük a Colégio Santo Américót, vagyis a Szent Imre Gimnáziumot, amelyet magyar bencések alapítottak és mai napig Sao Paulo legjobb három iskolája között tartják számon. 

   

A gimnázium könyvtárának legfelső emelete tele van magyar könyvekkel. Itt nézhettünk bele a Dél-Amerikai Magyar Hírlapba. Különös érdekesség volt egy 90 évvel ezelőtti hirdetés, amiben a jelenlegi fogadószervezetünk, a Magyar Segélyegylet felhívását olvashattuk a Magyar Ház ünnepélyes átadásáról. A brazíliai magyar kolónia nagy múltra tekint vissza, tavaly ünnepelték megalapításuk 90. évfordulóját.

Ezután a Sao Paulo-i Magyar Főkonzulátuson mutatkoztunk be, mint új ösztöndíjasok. A 21. emeleti kilátás a városra lenyűgözött minket, még Petit is, pedig tériszonya van. Sao Paulóban mindenütt magasépítésű házak lathatóak, medencékkel, favelákkal körülvéve. A következő napokban egyre több magyart ismerhettünk meg, mint például Kiss Alizt, a cserkészek egyik vezetőjét. Együtt gondolkodtunk a következő 6 hónap teendőiről. Találkoztunk Pedro Marquessel, aki szintén mentorunk és az itteni néptánccsoportok vezetője. A magyar közösség két kiemelkedően aktív tagja, Koszka Kiss Márta és Kiss Gábor megmutatták nekünk a város egy részét, amelyet Fekete Péter videóján meg lehet tekinteni.

Vasárnap, június 18-án a tiszteletünkre rendeztek egy fogadó ünnepséget, ahova szerencsére sokan eljöttek. Jól eső érzés, hogy ennyire várnak minket és számítanak ránk. Bízunk benne, hogy sikeres lesz az elkövetkezendő féléves időszak.