Egy tíz éve dédelgetett álomból született faház nem csupán süteményt kínál, hanem azt bizonyítja, hogy barátságra, nyitottságra és kölcsönös tiszteletre építve a kultúra valóban összeköt – embereket, városokat és nemzeteket.
Banja Lukában a karácsonyi ünnepeket a juliánus naptár szerint ünnepelik, így a Mikulás, a karácsony és az újév is tizenhárom nappal később érkezik, mint a gregoriánus naptár szerint, de itt is, akárcsak Európa minden nagyvárosában, decemberben ünnepi fényekbe öltözik a város: a köztereket feldíszítik, és a karácsonyi vásár sem hiányzik a téli időszakból. Banja Lukában ezt az ünnepi vásárt „Zimzogradnak”, vagyis Télvárosnak nevezik. Mégis ezt a vásárt egy egészen különleges, mondhatni meglepő dolog tette számomra még ünnepélyesebbé.
A fakuckók között sétálva egy ismerős illat hívta fel magára a figyelmem. Azt követve odasétáltam, először a kuckó előtt várakozó tömegtől nem láttam, mivel is van dolgom, de termetemből kifolyólag nem kellett sokat ágaskodnom, hogy meglássam: kürtőskalácsok forognak az izzó szén felett. Meglepődtem, aztán átvergődve a tömegen, kíváncsiskodva közelebb mentem, és szóba elegyedtem a három tulajdonossal. Ők Vladimir Karadža, Stefan Beronja és Aleksandar Grbić, helyi lakosok, barátságuk a középiskolás éveikre nyúlik vissza, a kürtőskalácsozó pedig egy tíz éve dédelgetett álmuk.
Vladimir informatikusként dolgozik, Stefan közgazdász, Aleksandar pedig az orvosi egyetem végén jár. Elmondásuk szerint egyiküknek sincs korábbi kötődése sem a vendéglátáshoz, sem a gasztronómiához, a kürtőskalács iránti szeretet azonban mégis erre a vállalkozásra ösztönözte őket, hiszen – ahogy Vladimir fogalmazott – „végül is mindent meg lehet tanulni, ha az ember igazán akarja”. Hogy miként született meg a közös ötlet, és hogyan vált valóra a tíz éve dédelgetett álom, arról elsőként Ő mesélt.
“A kollégámmal nemrég arról beszélgettünk, hogy ez valójában egy hosszú folyamat eredménye volt. Fokozatosan ismertük meg a kürtőskalács világát: egyrészt az utazásaink során, amikor különböző helyszíneken kóstolhattuk meg azoknál az embereknél, akik utcai standokon árulják, úgy, ahogyan azt igazán szokás, másrészt pedig tudatosan utánajártunk a kürtőskalács hagyományának. Az ötlet így egy hosszabb időszak alatt formálódott, miközben újra és újra utazhattunk, új emberekkel találkoztunk, tanácsokat gyűjtöttünk, mígnem néhány évvel ezelőtt egyszerűen összeállt minden, és belevágtunk a megvalósításba. Ekkor kapcsolatba léptünk beszállítókkal, gyártókkal, hogy mindezt elhozhassuk Banja Lukába, és hogy itt is megtapasztalhassák az emberek, mit jelent az autentikus kürtőskalács-élmény, amelynek immár a Boszniai Szerb Köztársaság is részese lehet.
“A legközelebbi hely Szarajevó volt, ahol először lehetőségünk volt megkóstolni a kürtöst” – veszi át a szót Stefan, majd hozzáteszi: “Akkoriban még a franchise lehetőségéről is érdeklődtünk, azzal az elképzeléssel, hogy üzletet nyitunk Banja Lukában, abban az időszakban még épült a nagy bevásárlóközpont is. Végül egy időre felfüggesztettük a városi helyszín keresését, mivel egyszerűen nem volt megfelelő kínálat. Aztán a Jahorinán, a síközpontban indult el mégis először a vállalkozásunk – ott megláttuk a lehetőséget, hogy ebből valóban lehet valami. A jahorinai szezon után egy év szünet következett, majd végül úgy döntöttünk, hogy itt, a banja lukai Zimzogradban nyitunk meg ismét. Azóta az egyik legjobban működő faház lettünk – biztosan a három legforgalmasabb között –, óriási az érdeklődés mind a helyi lakosság, mind pedig azok részéről, akik külföldről érkeznek haza az ünnepekre. Nagyon elégedettek vagyunk, és már azon gondolkodunk, hogyan lehetne a Zimzograd után tovább bővíteni.
Majd folytatja ismét Vladimir : “A forgalom természetesen attól is függ, hogy hétköznapról vagy hétvégéről van szó: munkanapokon valamivel kevesebben érkeznek, hétvégéken viszont rendszeresen rekordokat döntünk. A közösségi médiában – a TikTokon és az Instagramon – hamar megjelentek a tréfás megjegyzések a hosszú sorról, amelyek szerint „a sor szinte a város másik végéig ér”. Sajnáljuk, hogy nem tudunk mindenkit azonnal kiszolgálni, de egyszerre csak meghatározott mennyiséget tudunk megsütni. Nem szeretnénk, ha a minőség rovására dolgoznánk: ugyanazon a szinten szeretnénk maradni, mint amit a kezdetektől meghatároztunk, és amellyel mi magunk is először találkoztunk – ezt az élményt szeretnénk most itt, helyben továbbadni. Szerény, sőt talán kissé pesszimista elvárásokkal vágtunk bele, az eredmény azonban messze minden elképzelésünket felülmúlta.”
Egymás gondolatait kiegészítve – ami jól mutatja, mennyire összeszokott és profi a csapat – teszi hozzá Vladimir: “Az egyik feladatunk az volt, hogy betanítsuk a munkatársainkat, akiknek korábban semmilyen tapasztalatuk nem volt ezen a területen. Azonban nagyon hamar bebizonyosodott, hogy kiválóan helytállnak a munkájukban, és erre kifejezetten büszkék vagyunk. A mindennapi működésből és a kiszolgálásból ők is jelentős részt vállalnak. Jelenleg az egyetlen komolyabb korlátot az jelenti, hogy bár igény lenne nagyobb kapacitásra, a rendelkezésre álló hely ezt nem teszi lehetővé: a kis házikó mérete miatt egyelőre nem tudunk további munkatársat alkalmazni. Erre korábban nem is számítottunk, nem gondoltuk, hogy ilyen hamar egy nagyobb helyszínben kell majd gondolkodnunk.”
A beszélgetést végül Aleksandar zárja, aki szerint a siker leginkább annak köszönhető, hogy csapatként tudnak együtt dolgozni és gondolkodni: “Láttuk, hogy ez a fajta kínálat hiányzik a mi térségünkből, többek között innen jött az ötlet és a vágy, hogy valami hasonlót itt is elindítsunk. Kezdetben – ahogy a társaim is elmondták – hegyvidéken dolgoztunk, hiszen a kürtőskalács alapvetően egy téli sütemény, egyfajta téli hangulathoz kötődő élmény. Azonban a szülővárosunkba is el szerettük volna hozni a kürtőskalácsot, ezért úgy döntöttünk, hogy ebben a formában itt indítjuk el a vállalkozást. Ahogy látjuk, az emberek elégedettek: mindazok, akik ellátogattak hozzánk, lelkesedéssel fogadták, a vendégek pedig rendszeresen visszatérnek, sokan közülük már törzsvendégek.”
Mindezek fényében alig kétséges, hogy a kürtőskalács mára valóban megindult világot meghódító útján. Különösen szép és beszédes példája ennek, hogy egy eredendően magyar gasztronómiai különlegességet banja lukai fiatalok vittek tovább, tisztelettel és elkötelezettséggel, saját közegükben. Történetük jól mutatja, mennyire gyümölcsöző lehet az, amikor különböző nemzetek kultúrái nyitottsággal fordulnak egymás felé, értékeiket nem elválasztó, hanem összekötő elemként kezelve. A kölcsönös tisztelet, az egymás hagyományai iránti érdeklődés és a barátság nemcsak emberi, hanem közösségi szinten is maradandó értékeket teremt. Hármuk példája mindannyiunk számára megerősítő üzenet: a kultúra hidakat épít, és amikor ezek a hidak két nemzet között születnek meg, abból mindkét fél gazdagodva kerül ki.
