"Dícsérem a táncot.."

10 éves a Hunique táncegyüttes

/ Kardulesz Rita /
kardulesz.rita képe
Nagy esemény volt november 16. este a londoni (Chiswick) székhelyű magyar tánccsoport életében, mely a közönségének is szemet-fület gyönyörködtető emléket ajándékozott.
A Hunique táncosaiA jubileumi gálaműsor plakátjaA jubileumi gála programjaRészlet a műsorból

Behunyom a szemem, és még mindig látom magam előtt a női viseletek színkavalkádját, a táncos lendülettől repülő szoknyákat, vagy az előadás számomra legkedvesebb jeleneteit, mint például az 5 éves forma kisfiú viseletben előadott szólótáncát.

Leginkább amatőr fellépőkről beszélünk, akik egy profin felépített műsorral készültek erre az ünnepi alkalomra. A támogatók sorában jelen volt a magyar kormány is.

A Show Theatre-ben került sor a magyar szíveket melengető, nagy sikerű jubileumi gálaműsorra. Már a kapuban osztogatták a finom pogácsákat a kedves vendéglátók, és jutott mellé pár magyar üdvözlő szó is. Jól esett ilyen fogadtatásban megérkezni az angolszász környezet e magyarokkal zsúfolt szegletébe, eme „talpalattnyi Magyarországra.” A magyarokon kívül több külföldi érdeklődő is akadt, hiszen a szervezőknek köszönhetően egész Angliában híre ment az eseménynek. A színpadi felvezető szöveg így nemcsak magyarul, angolul is hallható volt.

A Tóth Gabriella alapító és más tagok által létrejött Hunique táncegyüttes közössége folyamatosan növekszik. Ahogy ők fogalmaznak, léteznek, hogy „Magyarként maradhassanak itt Angliában”, kapocsként a magyar kultúra és az angliai magyarság között, megismertetve azt a tágabb környezettel, bemutatva örökségünket táncainkon, szokásainkon keresztül. A tánc varázslat, egységbe kovácsol. A néptáncokon keresztül nemcsak a kis, hanem a történelmi Magyarország magyarjai: felvidékiek, délvidékiek, erdélyiek is újra összekapcsolódhatnak itt Angliában, távol az anyaföldtől.

Mára elmondható, hogy a Hunique tánccsoport tíz éves fennállása alatt a kurzusaival, táncházaival, nyári táboraival – és a sort még lehetne folytatni – a magyar kultúra egyik nagykövetévé nőtte ki magát az Egyesült Királyságban. Egy olyan összefogás, amelyben a legtöbb oktató és vezető önkéntes alapon vállalta, hogy idejét és energiáját ebbe a közösségi munkába teszi.

A gála fellépői nagyon sok területről érkeztek, még a Kőrösi program egy londoni ösztöndíjasa is részt vett közöttük. Kezdő, középhaladó, haladó csoportok mutatták meg tudásukat vegyes korosztályokban.

A látványos este színvonalát tovább emelte, hogy felléptek a Hunique egykori tagjai, vagy olyan vendégszereplők, mint a Paládi Kovács Kriszta vezette tehetséges Csillagszeműek Anglia, vagy a vidám lengyel népi együttes, a Mazury Dance Company.

Mint annyiszor, e „talpalattnyi Magyarország” talpalávalóját a londoni-magyar Folktone banda garantálta, melynek a prímása nem más, mint Rőmer Ádám.

„Előre csak előre, lássuk mi lesz belőle..” Az előadás előrehaladtával egyre inkább érezni lehetett, hogy ez egy olyan társaság, akik közé jó lehet tartozni: átsütött a szereplők közti vibráló energia, a lelkes csapatmunka, a pompás összhang. Szintén remekül hatott Kolcsár Jocó erdélyi színművész táncok közé ékelt szófűzére, még ha néhol talán túl hosszúra sikerült is. Strukturálisan az előadás tengelyét képezték. Ezek a monológok, melyek a Hunique keletkezéstörténetét is beépítették a híres idézetek és gondolatok sorába, a színpad jobb oldalán látható szimbolikus falusi tér díszletében hangoztak fel. A színpad bal oldalán a népzenészek helyezkedtek el. Kolcsár költői-megfigyelő karaktere e színpadképpel együtt segített megteremteni a népi atmoszférát és könnyedén belesimult a táncos jelenetekbe is.

A sokszínű, magával ragadó előadástól vált feledhetetlenné az este, olyan Kárpát medencei táncokkal, mint a marossárpataki verbunk és csárdás, küküllőmenti szegényes, sárközi karikázó, mezőségi csárdás, moldvai és felcsíki táncok. Nagyon tetszettek az olyan néprajzi érdekességek is, mint a tánchoz készülő lány öltöztetése sokszoknyás viseletbe, és kifejezetten az a megoldás is, ahogy ezt a jelenetbe beleszőtték.

A sikert mutatja, hogy a finálét követően a közönség soraiból felhangzott a jól ismert „vissza, vissza” kántálás, és a táncok között sem volt ritka a jellegzetesen magyar vastaps.

Gratulálunk Hunique, még sok-sok évet és ilyen ünneplést!

Ajánló:

Ha valaki kedvet kapott, hogy közelebbről megismerje a Hunique jó hangulatú közösségét, ajánlom a soron következő november 26-ai kezdő- és 28-ai haladó táncpróbát, illetve a 30-i széki tánckurzust, az azt követő folkkocsmával egyetemben.

 

*Részlet a Hunique előadásában és plakátján található Szent Ágoston idézetből