Csapathétvégén a stuttgarti magyar cserkészek

/ Kovács Bence /
kovacs.bence képe
2019. november 22-24. között Lenningenben gyűltek össze közel harmincan a stuttgarti 81. sz. Dobó István cserkészcsapat, és a hozzájuk tartozó ulmi raj cserkészei közül, hogy a szokásos őszi csapathétvégén részt vegyenek.
ZászlólevonásSzámháborúGrillezés

Péntek este egymás után gördültek be az autók a szállás parkolójába. Szerencsére nem csak a gyerekek, hanem a szüleik között is jó a viszony, így szinte minden autó gyerekekkel feltöltve érkezett, ami hozzájárult ahhoz, hogy már az utazás során elinduljon a közös móka. A batyuvacsorát követően a közösségi teremben énekes-játékos tábortűz következett, majd előkerültek a játékok, mialatt sávosan aludni vonultak a gyerekek – először a kiscserkészek, majd sorra szállingóztak a nagyobbak is aludni – kellett az energia a következő naphoz. A vezetői gárda előbb egy elmés logikai játékkal szórakoztatta az ezt még nem ismerő két társukat, majd egy hatalmas vérfarkas-parti indult, tele izgalmas fordulatokkal, meglepő leleplezésekkel, humoros eseményekkel.

Szombaton a zászlófelvonást és reggelit követően felvonultunk a közeli várromhoz. Két csapatra oszlottunk, majd egy hatalmas számháború vette kezdetét. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki megmutatta, hogy milyen fából faragták, izgalmas és kemény küzdelmek után boldogan és kissé elfáradva vonultunk le a csata színhelyéről vissza a házba. Itt ebéd előtt még megtanultunk három népdalt, majd a karácsonyi műsort beszéltük meg csapatparancsnokunk, Jablonkay Lydia vezetésével. A bőséges és ízletes ebédet követően rövid csendes pihenő és őrsi foglalkozás következett.

A délutáni programblokk során ismét kiélvezhettük a csodálatos késő őszi napfényt – a vezetők egy rohampályát építettek, amin egyesével végigfuthattak a cserkészek, miközben a többiek testet és agyat is megmozgató játékokat játszottak a ház melletti focipályán. A következő esemény egy tipikus cserkészmódszeren alapuló kvíz volt – cselekedve tanultunk. Nem csak arról volt szó, hogy ki ismeri a legjobban a cserkész- és magyar történelmet – a csapatok korosztályok szerint vegyesen voltak felosztva, és minden kör során a nagyobbaknak segítenie kellett a fiatalabbakat, hogy ne csak egy évszám legyen nekik a tanulság, hanem jobban megértsék az adott események hátterét, el tudják helyezni a saját korábbi ismereteik mellé. Természetesen nem csak lexikális tudásra volt szükség, gyakorlati cserkészismeretek és logikai feladatok is színesítették a programot.

Amíg a cserkészek és a fiatal vezetők lebonyolították az előbb említett délutáni programokat, a jelen lévő segítő szülők egyrészt megraktak egy csodás tábortüzet, valamint vacsorát főztek. A nap egyik csúcspontja minden bizonnyal a meglepetésdesszert volt – tejbegríz kakaóporral és többféle gyümölccsel, a tálalásra pedig még egy étterem is büszke lehetett volna. Vacsora után az őrsök elvonultak felkészülni a tábortűzre. Amikor fellobbantak az első lángok, belekezdtünk az éneklésbe, játékokba, és megnéztük egymás jeleneteit. Ahogy minden más cserkészprogramon, úgy itt is a tábortűz – szó szerint – a nap fénypontja. Ezt követően még egy csodálatos esemény következett, két kiscserkészünk letette a cserkészfogadalmat, és megkapta a zöld nyakkendőt. Nagyon boldogan vonultunk be utána a házba, csodálatos pillanat volt. Itt az előző estéhez hasonlóan ismét előkerültek a játékok, majd szép lassan mind lefeküdtünk aludni.

Vasárnap a zászlófelvonás és reggeli után egyrészt pakolás volt a feladat, azonban ekkor sem maradtak izgalmas program nélkül a cserkészek. Füzesi Tamás segédtiszt egy rövid portyával készült. A három őrs bejárta a környéket változatos akadályok leküzdése mellett. Utóbbiakhoz az ihletet Gárdonyi Géza: A Láthatatlan Ember című műve adta. Mindenki sikeresen teljesítette a kihívást, a visszaérkezés után pedig nagy örömmel kezdtek hozzá a kolbászsütéshez. Ezzel az ebéddel véget is ért a program, megérkeztek a szülők, a cserkészek elbúcsúztak egymástól, és hazaindultak.

Köszönet a hétvége főszervezőjének, Ferenczy Ivónak a rengeteg munkáért, a felnőtt vezetőknek, az őrsvezetőknek és a segítő szülőknek. Nélkülük nem valósult volna meg ez a remek hétvége. Folytatása következik.