Hogyan ünnepel a magyar diaszpóra Belgiumban karácsonykor? A gyülekezetben, a közös éneklés és az ige mellett a távol élő magyarok is megtapasztalhatják az otthon melegét és az ünnep igazi értelmét.
A nyugat-európai magyar diaszpórában élve a karácsony közeledtével sokakban felmerül a kérdés: hol töltsük az ünnepet? Belgiumban maradjunk, vagy induljunk haza Magyarországra? Van, aki számára magától értetődő az otthoni karácsony, hiszen a nagycsalád ott él, az ünnephez kapcsolódó emlékek, szokások, ízek és illatok mind oda kötődnek. Mások viszont – élethelyzetükből, munkájukból, tanulmányaikból adódóan – külföldön maradnak. Akárhogy is dönt az ember, a karácsony diaszpórában mindig egy kicsit más.
Hazautazni sokszor versenyfutás az idővel: néhány nap alatt karácsonyfát beszerezni, ajándékokat vásárolni, egy addig hideg, lakatlan házat újra otthonossá és ünnepivé varázsolni komoly szervezést igényel. De a külföldön maradás sem feltétlenül könnyebb. A megszokott családi kör, a több generációs együttlét hiánya ilyenkor különösen fájó lehet. Ebben a helyzetben kap különös jelentőséget a gyülekezeti közösség, amely sokak számára pótcsaláddá válik, és amely segít abban, hogy az ünnep ne csak naptári esemény, hanem lelki valóság is legyen.
A diaszpóra gyülekezet életritmusa alapvetően eltér attól, amit Magyarországon megszokhattunk. Nincs minden vasárnap személyes istentisztelet, hiszen a gyülekezet tagjai nem egy városból, hanem sokszor az egész országból érkeznek. Az ünnepek idején pedig sokan hazautaznak, így a közösség létszáma is jelentősen megváltozik. Éppen ezért különlegesnek mondható, hogy idén a Belgiumi Magyar Protestáns Gyülekezetben két karácsonyi istentiszteletre is sor került – ami korábban nem volt jellemző.
Az első alkalmat advent negyedik vasárnapján tartottuk, amikor a gyülekezet tagjainak többsége még Belgiumban tartózkodott. Ez az istentisztelet zenés, úrvacsorás alkalom volt, valódi ünnepi hangulattal. Felcsendültek a jól ismert karácsonyi énekek, megszólalt az evangélium örömhíre, és az úrvacsora közösségében is megélhettük, hogy Krisztus nemcsak megszületett, hanem ma is jelen van és megajándékoz bennünket. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, ahol bejgli, mézeskalács és más karácsonyi finomságok mellett kötetlen beszélgetésre, találkozásra is lehetőség nyílt. Ezek a pillanatok sokak számára különösen értékesek, hiszen a szétszórtan élő közösség ritkán lehet együtt ilyen bensőséges formában.
Számomra az idei karácsony rendhagyó volt. Ezúttal nem én utaztam a gyülekezethez, hanem a családom, akik persze engem is meglátogattak. Így történhetett meg, hogy magán az ünnepen, karácsony napján is volt istentisztelet a magyar gyülekezetben. Amióta teológus hallgató vagyok, a karácsony számomra szorosan összekapcsolódik a legációval, a gyülekezetekben végzett igei szolgálattal. Idén sem maradt el ez az élmény, csupán más szerepben élhettem meg: nem legátusként, hanem a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként hirdethettem Isten igéjét.
Felemelő volt ebben a közösségben megszólaltatni a karácsony valódi üzenetét, azt az evangéliumot, amelyet a világ zaja, a fogyasztás kényszere és a rohanás sokszor elnyom. Bár kevesebben voltunk jelen, mint egy átlagos istentiszteleten, az ünnep teljessége mégis megélhető volt. A gyermekek kacaja, jelenléte külön örömöt jelentett, hiszen ők is részei voltak az ünneplő gyülekezetnek.
A prédikáció középpontjában a karácsony mint születésnap állt. Abból indultunk ki, hogy egy születésnap mindig az ünnepeltről szól: róla, aki megszületett, akinek örülünk, akit ajándékokkal veszünk körül. Karácsony Jézus születésnapja – mégis ezen a napon nem ő kap ajándékot, hanem ő maga válik ajándékká. Ézsaiás próféta szavai („Mert egy gyermek születik nekünk…”) arra irányították a figyelmet, hogy Jézus nem általában született meg, hanem értünk, nekünk adatott. Isten nem tárgyat ajándékozott, hanem egy élő személyt.
A prédikációban röviden kibontásra kerültek a prófétai címek is: Jézus mint Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya és Békesség Fejedelme. Ezek a nevek mind arról beszélnek, hogy a jászolban fekvő gyermek nem marad meg törékeny kisbabának, hanem életünk vezetője, megtartója és békességének forrása lesz. A hangsúly azon volt, hogy karácsonykor Isten nem „valamit”, hanem „valakit” adott – olyasvalakit, aki ma is jelen van, megszólít, vezet és reménységet ad.
A karácsonyi istentisztelet végén újra megerősödhetett bennünk a felismerés: a diaszpórában élve is van karácsony. Nem feltétlenül a megszokott formában, nem mindig a teljes családi körben, de az evangélium ugyanaz. Az angyalok éneke ma is megszólal, és a gyülekezeti közösségben – még ha kicsiny is – megélhető az ünnep öröme. A Kőrösi Csoma Sándor Program szolgálata ebben a helyzetben különösen értékes: hidat képez múlt és jelen, anyaország és diaszpóra, egyéni életutak és közösségi hitmegélés között.
Karácsony Belgiumban, a Magyar Protestáns Gyülekezetben idén is azt üzenete: Isten nem mondott le rólunk. Bár úton vagyunk, bár sokszor távol az otthontól, mégis van hová tartoznunk. És ez az ajándék – Krisztus maga – nem csak egy ünnepre szól, hanem a hétköznapokra is.
