Anyanyelv vagy idegen nyelv?

A magyar nyelv tanításának két különböző útja

Egy fontos szemléletváltás

A svédországi magyar gyermekekkel végzett munka során nagyon hamar világossá válik egy alapvető pedagógiai felismerés: a magyar nyelv számukra – még ha családi kötődéseik vannak is – többnyire nem anyanyelv, hanem idegen nyelv.

Bevezetés: Egy fontos szemléletváltás

A svédországi magyar gyermekekkel végzett munka során nagyon hamar világossá válik egy alapvető pedagógiai felismerés: a magyar nyelv számukra – még ha családi kötődéseik vannak is – többnyire nem anyanyelv, hanem idegen nyelv.

Ez elsőre talán furcsán hangzik, de a gyakorlatban meghatározó jelentőségű. A gyermekek a mindennapjaikat svéd nyelven élik, svéd iskolába járnak, svéd nyelvi közegben gondolkodnak. A magyar nyelv számukra gyakran a családi beszélgetések, az ünnepek és az érzelmi kötődés nyelve – de nem az iskolai tanulásé.

Ez a helyzet szemléletváltást igényel: más célokkal, más módszerekkel és más tantervi logikával kell tanítanunk. A magyar nyelv oktatása idegen nyelvként önálló szakma, amely nem merül ki abban, hogy „anyanyelvi beszélők vagyunk”. Azt is meg kell tanulnunk, hogyan magyarázzuk el a számunkra ösztönös nyelvi jelenségeket.

A cikk célja, hogy bemutassa az anyanyelvi Magyar Nyelv és Irodalom és a Magyar mint Idegen Nyelv (MID) közötti legfontosabb különbségeket.

Hol van a legnagyobb különbség? – A célokban

A két oktatási forma közötti eltérést legegyszerűbben így lehet összefoglalni:

  • Az anyanyelvi oktatás a nyelvet mint rendszert tanítja.

  • A MID a nyelvet mint eszközt használja.

1. Anyanyelvi oktatás: a nyelv mint rendszer

A hagyományos, magyarországi Magyar Nyelv és Irodalom tantárgy célja a nyelv mélyebb, tudományos megismerése. A hangsúly:

  • a nyelvtani szabályokon,

  • a nyelvtörténeten,

  • az irodalmi szövegek elemzésén,

  • az elvont fogalmak megértésén van.

Ez a szemlélet abból indul ki, hogy a tanuló:

  • folyékonyan beszéli a nyelvet,

  • aktív szókincse széles,

  • biztonságosan használja a nyelvtani szerkezeteket.

A svédországi magyar gyermekeknél azonban gyakran más a helyzet: értik a magyar nyelvet (passzív tudásuk erős), de nehezebben szólalnak meg magyarul (produktív tudásuk gyengébb). Ezért nem szerencsés rögtön nyelvtani részletekbe vagy irodalomelméleti kérdésekbe kezdeni.

2. MID: a kommunikáció áll a középpontban

A Magyar mint Idegen Nyelv (MID) oktatásának elsődleges célja, hogy a gyermekek meg tudjanak szólalni magyarul, és merjék is használni a nyelvet.

A hangsúly azon van, hogy:

  • megértsék, amit hallanak,

  • el tudják mondani a gondolataikat,

  • hétköznapi helyzetekben boldoguljanak magyarul.

A fejlesztés minden nyelvi területre kiterjed:

  • beszéd,

  • hallás utáni értés,

  • olvasás,

  • írás,

de mindig funkcionális módon, konkrét élethelyzetekhez kapcsolva.

A legfontosabb kérdés nem az, hogy a gyermek tudja-e megnevezni a nyelvtani szabályt, hanem az, hogy: képes-e hatékonyan kommunikálni magyarul?

A MID-oktatásban különösen fontos a sikerélmény, hiszen ez tartja fenn a gyermekek motivációját – különösen akkor, amikor a magyar nyelv nincs jelen a mindennapjaikban.

Összegzés és előretekintés

A svédországi Kőrösi Csoma Sándor Programos gyermekfoglalkozások nem magyarországi tanórák másolatai. Sokkal inkább olyan nyelvi terek, ahol a cél:

  • a megszólalás öröme,

  • az anyanyelvhez való érzelmi kötődés,

  • és a használható nyelvtudás kialakítása.

A tanár feladata nem az anyanyelvi szint számonkérése, hanem annak támogatása, hogy a gyermek merje és tudja használni a magyart.

A következő cikkben egy újabb fontos fogalommal foglalkozom: mi az örökségnyelv, és hogyan segít a KER a svédországi magyar gyermekek nyelvi fejlődésének mérésében és támogatásában?