1848. március 15-ére emlékeztünk
170 évvel az 1848. március 15-i forradalom után iskolai közösségben emlékeztünk a hősökről, a legnemesebb érzéseket, eszményeket felidézve és erősítve a gyerekekben és magunkban.
A tanítási órák után gyűltünk össze: diákok, tanárok, szülők, az iskola közössége. A gyerekek mosolygósan, megilletődve viselték kokárdájukat. A legkisebbek többször szívük felé nyúltak, kezükkel simogatón ellenőrizték a különleges kitűző meglétét, a felső tagozatosok már szavaláshoz készülődtek. Bár ez az összejövetel a körülményeket tekintve (helyszín, résztvevők, öltözék) hétköznapinak mondható, mégis valamiféle ünnepélyesség lengte át a termet: a tekintetek, a csendek, a fegyelmezettség mind ezt erősítették. Vincze Erika tanárnő felelevenítette a március 15-i eseményeket időrendben, kitérve a szabadságharc mozzanataira is, majd vetített képek segítségével, megzenésített versek meghallgatásával tovább mélyültek a gyerekek történelmi ismeretei. Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményének közös elszavalásával, majd daltanulással, Kossuth-nóták és katonadalok közös éneklésével fejeződött be az ünnepi megemlékezés, és ekkortól már oldott, kötetlen hangulatban, dúdolgatva kezdtünk a játékokba, melyeket kimondottan az ünnephez hangoltunk. A gyerekek közösen és lelkesen fejtették meg az egyszerű keresztrejtvényt, az alsó tagozatosok szalvétahuszárt barkácsoltak. Nagyon helyes kis bábok készültek nemzeti színeinkkel.
