Végre megvalósult: táncházat tartottunk Strasbourg városában, a FRAMOSZ-hoz tartozó Strasbourgi Magyar Kultúregyesület (Association Culturelle Hongroise) szervezésében. Az utolsó pillanatig kérdéses volt, lesznek-e résztvevők, s hát jöttek, méghozzá fiatalok is, szép számban.
A délután a gyerekek farsangi forgatagával kezdődött. Egészen aprókáktól a nagyobbacskákig, a Csodaországból érkezett Alíztól Babócán keresztül Pókemberig mindenféle rendű és rangú lények és élettelen tárgyak képviseltették magukat.
Strasbourgban is van Paprika étterem, ők akár százszámra is képesek legyártani a farsangi fánkot, de az egyesület több tagja is süteménnyel járult hozzá az uzsonnásasztal kínálatához.
Az egyik édesapa bűvészmutatványokkal szórakoztatta a becses közönséget, ezt követően pedig rövid gyerektáncházra is sor került.
Gregusné Becker Mária óvodapedagógus gondoskodott arról, hogy a gyerekek kézműveskedhessenek szabad perceikben, s ugyancsak ő vette számba és értékelte egyenként a farsangi jelmezeket.
Este fél héttől a felnőttekkel roptuk, nagyon jó hangulatban, jó négy órán keresztül: elsősorban moldvai csángó, illetve felcsíki székely táncokat. Az egyik „szünetben”, aktív pihenés gyanánt, néhányan eljártuk, bemutattuk közkedvelt mezőségi páros-, illetve legényes táncunkat.
A zenét a brüsszeli Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjas Ferenc Tamás, illetve Vörösmarty Bence szolgáltatta. Kiváló dobosra-gardonosra akadtak Strasbourgban, a szervező Lukács Lívia Dávid fiának személyében.
A brüsszeli Viola Táncegyüttes két vezetője is eljött és besegített, de Stuttgartból is érkezett vendég a mulatságra.
