Interjú Klement Nándorral, a Cifra Gyermek és Ifjúsági Táncsport Egyesület alapítójával a 10 éves jubileum alkalmából 2025. 09. 24.
- Szeretnék gratulálni a most 10 éves Cifra Gyermek és Ifjúsági Táncsport Egyesület jubilálásához. Hogy jött ennek az ötlete? Mi alapján döntöttetek úgy feleségeddel, Beátával, hogy megalapítjátok ezt itt Frankfurtban?
- Az az igazság, hogy bár a hivatalos egyesület az tíz éves, de már sokkal régebben kezdtük ezt el. Korábban a Rezidens Néptáncegyüttesnek a tagjai voltunk, - én egyesületi alapító tag is vagyok, - hogy a cserkészkörökben sok kisgyermekes barát volt, meg rokonoknak, testvéremnek a gyerekei is cseperedtek, és akkor jött az ötlet, hogy táncolni kellene velük. Úgy kezdtük először 2007-ben, hogy az egyik csoportunk öt és hat éves korig volt, és egy másik csapat 10 éves korig. Aztán hozzájöttek a 14 évesek, akik már Regős táborba jártak, hisz a Regős tábor a cserkészetnek a népi kultúrával foglalkozó tábora, és ott nagy hangsúlya van a táncnak, mert azt a gyerekek nagyon szeretik. Ahogy elkezdtünk még velük is külön foglalkozni, olyan jól csináltuk, hogy egyre több lett a gyermek. Mi is nyilván fejlődtünk, tanultunk magunktól, próbálkoztunk, figyeltük a szakmát, könyveket olvastunk. Egy rövid szülési kihagyással, amikor Keve született, folyamatosan csináljuk mind a mai napig, és most már öt csoportunk van öt korosztállyal. A háromévestől a 25 évesig mindenkit el tudunk látni tánccal.
- Fel is léptek a gyerekekkel?
- Igen, bár nem a fellépés a cél, de egy fellépés mindig fontos, hogy egy tanult anyagot az ember megtanul, és akkor tényleg azt meg is mutatja a szülőknek, meg a nagyvilág számára, és nyilván nagyon tanulságos, hogy együtt kell működni a pároddal, közben más párokra is kell figyelni. Nagyon komplex feladat ez egy gyereknek, és ebből nagyon-nagyon sokat tanulnak.
- Hol szoktatok fellépni, vagy milyen események keretében?
- Általában itt, a frankfurti közösségünkön belül, az egyházközségnek a nemzeti ünnepein, vagy a karácsonyi ünnepségein, meg a frankfurti magyar bálon a fő programban mindig fellépünk a nagyobbakkal, hol egy, hol két tánccal is. Idén is nagyon készülünk már.
Egy elődöd, Ádám, aki KCSP-sünk volt, mondta, hogy Frankfurtban két időszak van, két évszak van: egy a bál előtt, meg a bál után. Most már a bál előtti évszakban vagyunk, szóval már csináljuk, készítjük lelkünkben a koreográfiákat a próbákon Orsival, Beával együtt.
- Említetted, hogy azért nagyon fontos itt, kint Németországban ez a magyar tánc, mert egyrészt az összetartozást erősíti a magyarok között, a gyerekek között, továbbá beszéltél arról, hogy ez tanítja is a gyerekeket, hogy a fiú, lány hogyan tud egymáshoz érni, vagy hogyan viselkedik egymással, valamint hogy ez az egész egy közösségformáló erő is. Te hogy látod így az elmúlt 10 évben, hogy ezt az új generációt mennyire tudod ezzel megfogni, vagy mennyire sikerül őket behúzni, hiszen nyilván ők a fiatalok azok, akik ugye tovább tudják vinni ezt a hagyomány? Mennyire könnyű rájuk hatni, és behozni ebbe a táncházba?
- Hát az az igazság, hogy mivel nálunk viszonylag sokan vagyunk, sikerül. Azonban, az itt élő magyaroknak csak egy töredékét érjük el.
De akinek fontos, hogy a magyarsága megmaradjon, az ebbe hajlandó belefektetni. Van, aki 80-90 kilométerről jön egy háromnegyed órás táncpróbára. Ez nyilván, egy nagyon tudatos áldozatvállalás, mert péntek délután a szülő is otthon ülhetne a rekamién is bekapcsolhatná a tévét és pihenhetne, de ehelyett eljön és elhozza a gyerekét ide, a táncra. Ez nem mindenkinek fér bele, de aki jön, az általában nagyon motivált. Szerintem a magyar néptánc olyan vagány, hogy azt nem lehet nem szeretni, pláne a mai világban, ahol már kezet sem fognak egymással az emberek. Itt tizenéves fiúk, lányok egymással táncolnak, és nem fog történni semmi. Ez ugyanaz a varázs, mint még régen, akár száz éve faluhelyen, ahol akkor volt szabad együtt lenni, közel lenni, amikor együtt táncoltak. És pont most hallottam Csoóri Sándortól egy idézetet, hogy talán azért is ilyen sikeres ez a néptánc, ez a táncházmozgalom, mert ebben a mai hiteltelen világban már az ember nem tudja, hogy mi az igaz, mi a helyes, mi a rossz.
A népi kultúra értéke egy örök igazság, mert ez igazság. És szerintem ez egy nagyon-nagyon jó megközelítés, hogy tényleg azt a vágyat, hogy valami biztonságosat, valami igazán jót csináljon az ember, a néptánc és az összes népi kulturális tevékenység pont ezt kínálja.
- Volt alkalmam múlt pénteken bepillantani egy kicsit egy ilyen próbába, és azt láttam, hogy a kicsiktől a nagyokig nagyon élvezték, játszottak, énekeltek, lelkesek voltak annak ellenére, hogy péntek este volt már, és reggel óta iskolában voltak.
- Van gyerek, aki azt mondta, hogy ő egész héten a hétvégét várja, hogy jöhessen táncolni, meg cserkészkedni, mert az annyira jó neki. Igen, igen. Mondom, ezt nem lehet nem szeretni.
Mi is szeretjük, minket a feleségemmel ez tart fiatalon. Mi is péntek délután négykor megérkezünk egy próbára, néha úgy szembenézünk egymással, hogy ezt mi most tényleg akarjuk-e, mert mi is fáradtak vagyunk munka után, de aztán amikor az első csillogó gyermekszemmel találkozunk, akkor minden fáradtság elrepül, és akkor jó lélekkel, mosollyal, motiválón csináljuk végig az öt órás próbát.
- Én szívből gratulálok ehhez a tíz évhez, nagyon sok ilyen sikeres hosszú évet kívánok még. Példaértékű, csodálatos kezdeményezést hoztatok létre, csináljátok lelkesen, fáradhatatlanul, és nevelitek tovább ezt a generációt, és őrzitek a hagyományainkat. Nagyon szépen köszönöm!
- Köszönöm én is!
