Erdélyi származásúként, magyar, román, spanyol, francia, majd lengyel nyelvterületen is voltam a magyar diaszpóra határon túli magyarja. A sok környezetváltozás segített egy önazonos identitást és egy nemzeti értékrendszert felépíteni. Erdélyiként azt tapasztaltam, hogy határon túl empatikusabban és érzékenyebben éljük meg kultúránkat és gyökereinket, hiszen gyerekkorunktól fogva azzal szembesülünk, hogy az anyanyelvünk nem a minket körülvevő világ alapértelmezett kommunikációs eszköze, legtöbbször még a jog szemüvegén keresztül sem. Ezért különösen kötődünk a nyelvünkhöz, és ez a ragaszkodás fokozatosan kiterjed később az épített és kulturális örökségünkre, az irodalomra, valamint a hagyományainkkal való kapcsolatunkra is. Ezek ápolása mind egyéni, mind közösségi szinten alapvető feladat, hiszen ez az igény és motiváció velünk született.

A közösségépítő tevékenységek már diákkorom óta meghatározó szerepet játszanak az életemben. Román nyelvű egyetemen sikerült egyedüli magyarként diákszenátori pozíciót szereznem, emellett aktívan részt vettem a magyar diákszövetség munkájában is. Számos tanulmányi ösztöndíjnak és munkalehetőségnek köszönhetően lehetőségem nyílt külföldi tanulmányokra és munkavállalásra, ahol fél évtől akár három évig tartó időszakokat töltöttem, így szerezve még több szakmai és kulturális inspirációt. Négy éven keresztül foglalkoztam kisebbségi közösségépítéssel az RMDSZ programszervező főosztályának munkatársaként, majd piaci környezetben folytattam pályafutásomat, ahol nagyvállalati és ügynökségi tapasztalatot szereztem.