Gyermekkoromat egy Tolna megyei faluban, Tevelen töltöttem, ahová nagyszüleimet Bukovinából, Hadikfalváról telepítették be. Általuk ismertem meg a népi kultúrát, a természethez közeli, egyszerű életet. Családom minden tagja jó hangú, dalos, derűs kedvű ember, akik idejekorán belém ültették a népdalok szeretetét, a szép magyar beszéd használatát, mely mindig elkísért. A népi hagyományok életünk részét képezték, amelyeket anno természetesnek véltem, ám csak felnőtt fejjel értettem meg, hogy miféle kincset kaptam tőlük.

Pedagógusként a gyerekekkel való szimbiózis számos lehetőséget ad számomra, hogy értéket közvetítsek, megismertessem velük a már-már feledésbe merült „régi világot”, magyarságtudatukat erősítsem, átadjam azt a sok szépséget, amelyet a nagyszüleimtől, szüleimtől kaptam.

Sokat köszönhetek a gyerekeknek, mert általuk maradok nyitott és éhes az újra. Szeretek utazni, más kultúrákat, nyelveket megismerni. A magyar nyelv számomra a legszebb, ennek csiszolását, fejlesztését tekintem legfőbb hivatásomnak, s a svéd diaszpórában élő gyerekek esetében is ez a célom. Szívesen kötök új ismeretségeket. Szeretem a kihívásokat, melyek feledtetik velem a koromat, tanítanak és frissen tartanak.

Szeretném a tudásomat, tapasztalataimat, velem született identitásomat átadni a malmöi, lundi és helsingborgi magyar közösségnek. Szeretném a magyar nyelvet népszerűsíteni, szinten tartani, fejleszteni, hogy magyar gyökereikhez közelebb kerülhessenek, és a hagyományok által jobban megismerhessék azokat.