Magyar Fesztivál
Bátran állíthatjuk, hogy a Magyar Fesztivál az év legnagyobb magyar rendezvényeként ékelődik majd bele a sydney-i köztudatba. Több mint egy tucatnyi árus és kiállító várta portékájával az érdeklődőket. Nemcsak a sydney-i magyar konzuli iroda munkatársai, hanem Csenger-Zalán Zsolt nagykövet úr is megtisztelt bennünket jelenlétével és beszédével.
A helyszínről tudósított a Rádió Mozaik, Sydney egyetlen magyar nyelvű rádiója, új diákokat toborzott a Sydney Magyar Iskola, és a Szent Erzsébet Otthon lakói örömteli arccal figyelhették, ahogyan kivirágzik magyarságunk magja, amelyet ők vetettek itt el. A gyerekek számára sem volt unalmas a nap: a kicsikkel népi játékokat játszottunk, a nagyobbak számára pedig olyan programokkal készültek a cserkészek, mint az akadálypálya, stafétaversenyek, tányérfestés, hímzés, nemezelés és bőrmunka.
A felnőttek számára jobbnál jobb előadások tették színesebbé a napot. Hallhattak a méhészet fortélyairól, a magyar gasztronómia kincseiről és arról, hogyan változik meg a mesékről alkotott kép a fejünkben az idő múlásával. A magyar borok kóstolója is sok vendéget vonzott magához. A kóstolásra kétszer volt lehetőségük a látogatóknak: egyszer délelőtt, egyszer pedig délután, ahol az ebéd utáni borok kerültek terítékre.
Ha már ebéd, és ha már Magyar Fesztivál, természetesen finomabbnál finomabb ételek várták a nagyérdeműt. Volt itt minden: a gulyáslevestől kezdve a töltött káposztán és sült kolbászon keresztül egészen a lángosig. Édességeink – mint a kürtőskalács, a dobostorta vagy a Túró Rudi – sem maradhattak le az étlapról. Mondanom sem kell, hogy a kígyózó sorok és a hosszabb várakozás ellenére minden elfogyott!
Az esemény hangulatát a Kengugró táncosaival a csúcspontig feszítettük kalotaszegi koreográfiánkkal, majd egy szatmári táncházzal zártuk, ahol kicsik és nagyok együtt ropták. A tombolasorsolás és a zászlólevonás után egyből nekiláttunk a pakolásnak, és még sötétedés előtt úgy hagytuk el a helyszínt, mintha ott sem lettünk volna.
