Szúnyoglátta, mókusrágta ministráns tábor messzi északon
A tábor egy kicsit olyan, mint a teremtéstörténet, hasonló a bibliaihoz. Isten képmásai vagyunk, így mi is teremtettünk. A mi hat napos tábori történetünkben teremtettünk például jóságot, jó sokat. Aztán bizalmat, örömet, vidámságot. Figyeltünk is egymásra, játszottunk és közben ismerkedtünk egymással.
Volt kenuzás, és persze sok fürdés. Volt számháború, cserkészes akadályversenyek, hangos foci és késő esti foci a sötétben, amikor csak a bíró kiabálhatott. Volt rakétakilövő verseny, és volt persze ima, meditáció, bibliai ki-mit-tud, szentmise. Aztán majdnem minden este tábortüzet raktunk, és ahogy az szokás, énekeltünk körbeülve a tüzet.
Rengeteg beszélgetés is volt e hat napos termetőstörténet alatt, személyesek, kiscsoportosak is. Barátságok születtek, és lehet, hogy még szerelem is szövődött! Volt szolgálat a konyhán, az étkezéseknél, takarítás a szobákban, ahol aludtunk, és a parkban, ahol a tábori foglalkozásokat tartottuk.
Segítettünk egymásnak, ki ahogyan tudott, mert közben tanulni is kellett, készülni a vizsgákra. Elkelt egy kis bátorítás is néha, mint ahogy vigasztalás is, ha elbizonytalanodott a lélek. Isten nagyon hasonlóvá tett minket magához, úgyhogy nem győztünk mi is teremteni a sok szépet és a jót.
