Trianoni megemlékezés, Apák napi piknik és ösztöndíjas emlékeim Kanadából
Az itt tartózkodásom utolsó hónapjában két rendezvényre került sor West Kelownában.
A Trianoni megemlékezésre hagyományos módon mindig cigánypecsenye készül, amit Dombi Pál és Pozsár Pál készített el, a húsok előkészítésében és a fűszerezésben segédkezhettem – a visszajelzések alapján ízletes lett a pecsenye. Ráadásként almás rétest kínáltunk desszertként. Ezt követően megható műsor keretében emlékeztünk meg a Trianoni eseményekről, a szavalókon kívül több érintett felszólalt a megrendítő események kapcsán – a személyes élmények, beszámolók meghatóvá tették a műsorunkat. A sok könnyes szem árulkodott arról, hogy milyen fájó pont ez a magyarságnak, épp ezért fontos, hogy összetartozásunkat a világban megerősítsük, megünnepeljük az Óhazától távol is.
2025. június 15-én eljött az Apák napi piknik, és egyben a búcsúztatóm ideje is – éppen ezért keserédes volt ez a program számomra. Nehéz volt itt hagynom ezt a közösséget, de boldog is voltam, hiszen tudtam, hogy nemsokára láthatom a családomat és a barátaimat.
A piknikre szép számba jöttek el a vendégek – a tőlem búcsúzni vágyók. Finom sült kolbász, sült szalonna és krumplisaláta várta a tagokat, emlékeket idéztünk, beszélgettünk. A mentorom Csoma Eszter és Nagy István a Magyar ház elnöke intézett hozzám néhány kedves és bátorító szót, megköszönve a munkámat. Meghatódva búcsúztam én is, elköszönve az itteni magyaroktól.
Úgy érzem, hogy megszerettek munkám, feladataim által a közösség tagjai, törekedtem rá, hogy segítő társként, közösségi tagként legyek mellettük az ünnepi pillanatokban, a hétköznapokon, és akár a szórakozásban is. Így zárult számomra az itt töltött idő, hiszen másnap már repülőre ültem, hogy utazzak vissza Magyarországra.
A Magyar Ház falán olvasható üzenetet jól mutatja mire van szüksége egy közösségnek:
“NE AZT KERESD, AMI ELVÁLASZT, HANEM TALÁLD MEG AZT, AMI ÖSSZETART”
Úgy gondolom, hogy munkámmal és ötleteimmel eredményesen hozzájárultam az itteni közösség magyarságának megtartásához. Olyan közösség életébe tudtam bekapcsolódni, akik őrzik hagyományaikat, de nyitottak az újra – szeretettel fogadják az újonnan érkezőket.
Öröm volt az Okanagani Magyar Ház tagjaként élni kilenc hónapig, remélem találkozunk még. Néhány felejthetetlen pillanatképpel mutatom be, milyen volt ösztöndíjasként West Kelownában.
