A helyszín a Perthtől nem messze lévő Leschenaultia tó, ami korábban helyet adott a cserkésztáboroknak. Erre az évente megtartott eseményre nemcsak az öreg cserkészeket, hanem és családtagjaikat is szívesen látják, így gyermekek is részt vettek a rendezvényen. Amikor mindenki megérkezett és felkerültek a cserkészsálak is, elkezdődött a zászlófelvonás. Először a volt cserkészlányok, azaz az Ibolya őrs sorakozott fel és énekszó mellett meneteltek.Természetesen a volt cserkészfiúk is követték őket, akik a Fecske őrsöt alkották. A magyar himnusz eléneklése után kötetlen program vette kezdet. A gyerekek kedvükre játszhattak, a barbecuenál pedig készült a reggeli és finomabbnál finomabb illatok kezdték ellepni a levegőt. Amíg az étel elkészült, volt időnk egy kis beszélgetésre, a régi emlékek felidézésére és néhány fénykép is előkerült. Nemsokkal később a társaság többsége egy kis sétára indult, megkerülve a tavat. A körmenet alatt is elhangzott egy-egy régi dal, amit még cserkész korukban tanultak. A portya után visszatérve nemsokkal később a magyar lobogó leengedésével zárult a találkozó. Itt is követték a hagyományokat, énekeltek és imádkoztak. Lassacskán mindenki hazaindult, már csak néhányan maradtunk. Az indulás előtti percekben Sarkadi Ilonának, Muci néninek- aki a legidősebb cserkész a társaságban - eszébe jutott egy kedves cserkész dal, amit el is énekelt nekünk. Meghitt pillanatok voltak, számomra ez méltó zárása volt a rendezvénynek.
Sok mosolygó arcot láttam, megannyi kacajt hallottam. Egy kellemes hangulatú délelőttöt tölthettek együtt a „öreg cserkészpajtások” és családtagjaik. Remélem még hosszú évekig őrizni fogják ezt a hagyományt és minden évben sikerül megszervezni a találkozót.
