A clevelandi cserkészek tavaszi kirándulása
2025. május 2-án esőkabátba és (elvileg) vízhatlan cipőbe bújtunk, majd elindultunk a Teleki Pál Cserkésztanyára. A clevelandi cserkészcsapatok hagyományos tavaszi kirándulása volt ez – annak ellenére, hogy az időjárás gondolt egyet, és inkább őszi hangulatot idézett.
Ugyanakkor minket egy kicsi, vagy inkább nagy és folyamatos eső sem tántoríthatott el! Péntek este már égett a tábortűz, magyar művészek neveit tanultuk játékosan Pigniczky Enese vezetésével, levontuk a zászlót, másnap reggelre pedig nem ázott be, csak néhány sátor.
A szombati nap jelszava Frida Kahlót idézte: „A művészet a legbensőbb érzéseinket kifejező eszköze.”
És valóban, volt minden, ami szívnek, kéznek, szemnek kedves: forgószínpad nyolc állomással (készülve az idei központi Akadályversenyre), festés, népdalozás, szoborkészítő verseny, áhítat, és ebédre őrsi főzés. Az esti tábortüzet Csajka Tamás és jómagam vezettük. A pavilon alatt tartottuk a dagonya miatt; kis ragyogó gyertyák köré telepedtünk le énekelni, játszani, együtt lenni.
Vasárnap a reggeli pakolás után a sáros bakancsokat vagy átázott zoknikat végül senki sem bánta, mert mindez egy olyan hétvégét jelentett, amire jó szívvel emlékezünk vissza. A kirándulás főszervezője és parancsnoka Pigniczky Vajk volt, és a mellette álló vezetői gárda is kiváló munkát végzett. Persze a legnagyobb dicséret a csapaté – kicsiké, nagyoké, mindenkié, aki jelen volt. Nagyon jól éreztük magunkat!
Ha legközelebb újra zuhogna az eső? Nos, akkor ugyanúgy elindulnánk - mert ahol a clevelandi cserkészek jelen vannak, ott a tavasz előbb-utóbb kikél a sárból is.
