A Vancouveri Magyar Színház őszi bemutatója

/ Éles Gergő Péter /
eles.gergo.peter képe
A nagy hagyománnyal rendelkező Vancouveri Magyar Színház újabb bemutatójára került sor november 26-án és 27-én a Magyar Házban. Ez alkalommal Sütő András: Balkáni gerle című művét vitték színpadra. A siker várható volt, amit a korábban színre vitt előadások szinte garantáltak, de a próba folyamat egy amatőr társulat életében mindig kemény dió.
Balkáni gerleBalkáni gerleBalkáni gerleBalkáni gerle

A darab egy székely szerelmi történetet mutat be Románia kommunista időszakából. Egy fiatal pár a sors és a politikai rendőrség üldözése miatt szétválik egymástól. A fiú Brazíliába menekül és évekig nem hallani róla semmi hírt, míg a lány marad, de éppen készülődik az esküvőjére, ami záloga annak, hogy elhagyja az országot és ifjúkori szerelme után eredjen. A bonyodalmak és nyelvi humorral fűszerezett izgalmak ezután kezdődnek.

Flórián Ili rendezésében kezdődött a munka már nyár közepén. Számos segítő mellett Pór Gabriella nevét emelném ki, aki támogatta, és volt olyan szakasza a próbafolyamatnak, amikor helyettesítette is a rendezőnőt. Egy amatőr társulat esetében már a szereplők kiválasztása is nagy nehézséget okoz, amit egy néző nem lát, és sokszor bele sem gondol. A színészi ambíciókkal rendelkező emberek lelkesedése ellenére munka mellett kevesen tudják vállalni a szövegtanulást, próbákat, melyek a bemutató közeledtével egyre sűrűbbé válnak. Akadt, aki el is utasította a megkeresést, volt, aki közben jött rá, hogy nem tudja a munkáját, magánéletét a darabhoz igazítani. A folyamat eleje az olvasópróbák, részpróbák ideje volt, amikor kisebb egységeket vettek át a színészek, így az emberhiányt lehetett kezelni. Az idő előrehaladtával nagyjából meg is lettek a szereplők, de az élet mindig átírta a tervezett forgatókönyvet, és a munka, túlóra, forgalom – valami mindig – közbeszólt, ami fokozta az izgalmakat.

Elérkezett a főpróba hete, amikor egyre többször bejöttek a színészek, a díszletépítők, a fény- és hangfelelősök a Magyar Házba, és áldoztak szabadidejükből a bemutató sikerének érdekében. Aztán jött a várva várt hétvége és felment a függöny. Pontosabban széthúztam őket, mert egy jelenet erejéig én is szerepeltem a darabban, és emellett, ahol tudtam, segítettem a nagyszerű csapat munkáját, akiknek ezúton is gratulálok! Ezért talán kissé szubjektív és a kulisszák mögé betekintő ez a cikk és kevésbé szól az előadott műről, sokkal inkább a mögötte lévő erőfeszítésről, összefogásról, ami a magyar közösségek előtt egy szép példa. Tessék figyelemmel kísérni!