Petőfi és Arany barátsága elevenedett meg Tóth Péter Lóránt Versvándor előadásában
Tóth Péter Lóránt és Fekete Krisztián 2018 óta ismerik egymást, amikor Tóth Péter egy József Attila előadást tartott Kárpátalján, Szolyván. Ostravában és Brünnben egyaránt különleges fogadtatásban részesültek, és emlékezetes pillanatokat éltek át a közönséggel. Például Ostravában egy hölgy annyira meghatódott az előadás során, hogy könnyeivel küszködve hagyta el a termet, míg az ostravai Vértesi Józsi bácsi egy „szavaló rohamot” kapott, amely mindannyiunk lelkét megérintette. A klubtagok számára pedig olyan élményeket adott az élőszavas versmondás, amit már régen elfeledtek.
Az előadás koncepciója eredetileg Tóth Pétertől származik, amellyel már több mint 700 helyen járt Kárpát-medence szerte. Az ötlet az volt, hogy Tóth Péter Lóránt versvándor prózai előadását Fekete Krisztián cimbalommal kísérje, amely folyamatosan leképezte és zenei hangulatfestéssel még inkább felerősítette az előadás korabeli hangulatát.
Petőfi és Arany barátságát meséltem el Fekete Krisztián cimbalom művész barátom zenei megerősítésével -fogalmazott Péter.
Az est folyamán olyan versek és levelezések hangzottak el, amelyek Petőfi és Arany barátságát tárták elénk. Péter szerint, ha van Petőfi Sándor temperamentumához és a reformkorhoz illő hangszer, akkor az cimbalmon.
Talán csak a közeli barátaim tudják, de rajongok Csehországért. Bohémia és a versvándor. Nincs is ezen min csodálkozni. Mármint a rajongáson, aminek alfája és omegája Prága. Lassan tizenöt éve mindent elkövetek azért, hogy az aktuális esztendőből legalább kettő alkalommal elutazzak a fővárosba. Radnóti Miklós írta azt naplójában, hogy valami ősi, valami olyan „megmagyarázhatatlan” köti őt Párizshoz, ami miatt újra és újra vissza akar majd térni. Azért, hogy megtudja „mi a titok?” közte és a francia főváros között. A háború másképp akarta. Mindenestre, ahogy Radnóti Párizsba, én olyan szeretettel járok Prágába. Van úgy, hogy éjszakánként becsukom szemeimet és végigsétálok a városon, és tudom az utcákat, a házakat, gondolatban sem tévedek el soha, és képzeletben is legalább 3-4 kocsmát útba ejtek. Most nem Prágában voltam, de másik két fantasztikus csehországi magyar közösségben. Az ostravai és a brünni magyaroknál. – tette hozzá Péter
Az ostravai és brünni turné során az útjuk Olmützbe is elvezetett, ahol felkeresték a város magyar történelmi vonatkozásait, emlékeit.
A hajdani Morvaország fővárosában is elidőztünk, amiért én külön hálás vagyok, hiszen épp a 48-49-es idők (oktrojált alkotmány) miatt fontos helyszíne ez a város hazánk történelmének. Itt választották meg Mátyást cseh királlyá. A székesegyházban nyugszik III. Vencel cseh és magyar király, akit ott gyilkoltak meg, és halt ki emiatt a Przemysl-ház. Itt szolgált mérnök századosként Bolyai János a világhírű matematikus. Ostrava igazi iparváros, patinás középkori főtérrel. Ott sétálva végig Miskolc-feelingem volt, minden szépségével, és kevésbé szépségével. Nemhiába testvérvároso. – fogalmazott Péter
Az előadás a két költő, Petőfi Sándor és Arany János barátságáról szólt amely verseikből, levelezéseikből épült fel. A barátságuk a tűz és a víz találkozása voltaképpen, két teljesen különböző gondolkodású, lelkületű ember találkozott egymással.
Az előadásban felidézett történetek és versek megmutatták, hogyan hatott egymásra kölcsönösen a két költő. Arany János visszafogott, befelé forduló természete és Petőfi Sándor lázadó, vehemens személyisége. Az Ostravai Magyar Klub és Brünni évzáró gyűlés egy olyan emlékezetes kulturális élmény volt, amelyet hosszú időre szívébe zárhatott a közönség. A közönség, az előadók, a versek, levelek, és az elnépdalosodott, megzenésített (magyar nótákban élő) Petőfi versek együtt bizonyították be, hogy a zene és az irodalom ereje valóban határokat képes átlépni. A rendhagyó zenés-irodalmi turné, lelkileg felemelte az embereket és felerősítette bennük a költő óriásaink iránti szeretetet és tiszteletet. Az ostravai eseményen mintegy harmincan, a turné következő állomásán Brünnben is közel hasonló létszámban voltak jelen.
Arany János Petőfi halála után sokszor járt Karlovy Varyban, a lábát gyógyíttatni. (Emléktábla is őrzi ezt). A vonat mindig áthaladt Bécsen. Az osztrák fővárosban három órát állt a szerelvény. Mindenki elment várost nézni. Minden alkalommal egyetlen egy ember maradt a vonaton. Arany János. S miért? A legendák és elmondások szerint "nem akart egy levegőt szívni Ferenc Józseffel."
Brünnben meglátogattuk a világhírű cseh író, Bohumil Hrabal szülőházát. S ha Hrabal, akkor jöjjön egy-egy ezt a posztocskát lezáró gondolat tőle: „Bizonyos foltok nem távolíthatók el az anyag megsértése nélkül.”
„A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.”
„Önmagunk megismerésének legáltalánosabb módja a macskajajos állapotban utólag mindig kielemzett részegség.”
„Két ember között a legemberibb kapcsolat a csönd.”
A csehországi turnénkat Fekete Krisztián barátom, a csehországi magyarok minden napi életét kulturális és mindenféle színtéren segítő Körősi Csoma Sándor-programos őrzőangyala (az ottani magyarok másik őrzőangyala felesége, Karát Eszter szervezte, rendezte, tervezte.
Köszönöm Barátom!
Márciusban folytatjuk!
Prágában... – zárta gondolatait Péter
Fotó: Fajd János
